A japán harcművészeteket budonak nevezzük. A szó egy olyan életmódra utal, ahol a hangsúly az önfejlesztésen van, legyen az fizikai, szellemi vagy morális. A japán harcművészetek eredetileg a szamurájok képzésének egyik formájaként alakultak ki, mivel akkoriban csak nekik volt fegyverhordási engedélyük.
A szamurájok a XII. századtól egészen az 1870-es évekig a katonai nemességhez tartoztak, amíg a Meiji-restauráció időszakában vissza nem vonták a feudális jogaikat. Közvetlenül a daimyót (a hűbérurat) szolgálták, de az alacsonyabb társadalmi osztályok szemében is tiszteletet és félelmet keltettek. Egy szamurájnak számos harcművészetet kellett elsajátítania (pontosabban 18-at), hogy a lehető legmagasabb szintű harci készségeket elsajátítsa. Ennek következtében rendkívül változatosak az idegen kultúrákból kölcsönzött és a Japánban alapított harcművészetek is. Számos eszközt, módszert és filozófiát foglalnak magukba, amelyek külön iskolákra és stílusokra oszthatóak. Ezek megjelenésük korszaka alapján két csoportba sorolhatóak, mégpedig koryu, ami a hagyományos harcművészeteket jelenti és a Meiji-restauráció előtt alakultak ki, valamint a gendai budo, ami modern harcművészeteket jelenti és a Meiji-restauráció után alakultak ki. Továbbá, a gendai budoban nagy hangsúlyt fektetnek a személyes kiteljesedésre és fejlődésre, míg a koryu harcművészeteket elsősorban hadviselés során alkalmazták.
Koryu harcművészetek
A szumó
Japán a szumót nemzeti sportjának tekinti. A múltban a hivatalos szumó mérkőzéseket évente, Japán-szerte megrendezett fesztiválokon tartották. A szumó számtalan a régi hagyományt mind a mai napig megőrzött. Ilyen például a bíró és a birkózók öltözete, vagy a mérkőzéseket kísérő szertartások. Az a versenyző győztes, akinek sikerül ellenfelét kidobni a ringből, vagy arra késztetni az ellenfelét, hogy talpán kívül más testrésze is hozzáérjen a földhöz.
A jujutsu
A jujutsu jelentése magyarul „rugalmasság művészete”, ez alatt pedig az ellenfél erejének kihasználását és ellene fordítását értik. A dzsúdzsucu közvetett erőt alkalmaz az ellenfél ellen, hogy mozgásképtelenné tegye. Ezt a harcművészetet a páncélozott szamurájok ellen fejlesztették ki, akik ellen az ütések hatástalanok voltak.
A kenjutsu
A kenjutsu a kardvívás művészetének eredeti formája. Tokugawa shogunátus alatt békés időszak vette kezdetét, aminek hatására a kardtechnikákat olyan harcstílussá alakították, ahol a hangsúly a gyilkolás helyett a spirituális tökéletesség filozófiáját magában foglaló személyes fejlődésre helyeződött. Manapság a kenjutsu a kardhasználat egyes részeinek elsajátításával foglalkozik. Ez az egyik legrégebbi edzésforma, és előre meghatározott formagyakorlatokból, úgynevezett katákból áll.
A battojutsu
A battojutsu a „kardrántás művészete”, ahogy a neve is sugallja, fontos szerepet kap gyakorlás közben a kard kihúzásának hatékonysága. Az iaijutsuvel ellentétben azonban ez a harcművészet az ellentámadásra helyezi a hangsúlyt.
Az iaijutsu
Az iaidzsucu jelentése „ülő helyzetből kirántott kard művészete”, és egyben a kardforgatás művészete is. A battojutsu abban különbözik, hogy a technikák sokkal összetettebbek és nagy hangsúlyt fektetnek a kata tökéletesítésére.
A gendai budo harcművészetek
A judo
A judo Japán leghíresebb harcművészete. Jujutsuből származik, ami az elődjével ellentétben a nyers erő helyett közvetett erő használatára épül. Bizonyos veszélyes ütéseket és dobásokat kitiltottak és előre meghatározott harcformákat, avagy katákat is bevezettek. A judo nagy hangsúlyt fektet gyakorlóinak személyes, szellemi és fizikai fejlődésére és mára már olimpiai sportággá vált.
A kendo
A kendo jelentése japánul „a kard útja”, a kenjutsu modern formája. Gyakorlatai és technikái több iskolából származnak. A kendo alapfilozófiája a kiri-oroshi technika, azaz a függőlegesen lefelé irányuló csapások. A gyakorlás során bambuszkardokkal, úgynevezett sinaival küzdenek és bogut, azaz páncélzatot viselnek, amely lehetővé teszi a gyakorlók számára, hogy teljes erővel támadjanak az ellenfelükre. Ma a kendo világszerte elterjedt.
Az iaido
Az iaido az iaidzsucu harcművészet modern formája, és hasonló módon „ülő helyzetből kirántott kard művészeteként” lehet értelmezni. Elődjéhez képest az iaido nagy hangsúlyt fektet a spirituális és személyes fejlődésre, ami jól látható a jutsu utótag dora váltásából, amely a 20. században történt. (A jutsu utótag a koryu harcművészeteké, míg a gendai budo harcművészetek a do végződést viselik.)
Az aikido
Az aikidó olyan technikákat alkalmaz, amelyek az ellenfél erejét ellene fordítva a lefegyverzéséhez vezetnek, sérülések okozása nélkül. Az aikido a hagyományos harcművészetek számos aspektusát magába építette, mint például a jujutsut vagy a kard- és lándzsás harctechnikákat, de nagyrészt az erőszakmentesség elvén alapul, és az önvédelem egyik formája.
A karate
A karatedo az „üres kéz útja” egy Okinawa prefektúrából eredő harcművészet. De a kínai harcművészetek és a hagyományos okinawai harcművészetek is éppúgy alapjául szolgáltak. A karatéban számtalan stílus létezik, de mindegyik két alapvető gyakorlatot köré épül: a kata, ami meghatározott technikákat jelent és a kumite, ami a valódi ellenféllel való küzdelmet.
Ez csak néhány a Japánban gyakorolt számos harcművészet közül.
Ha gyakorolja vagy gyakorolta ezek közül a harcművészetek közül valamelyiket, megkérjük, hogy ossza meg velünk a hozzászólásban, hogy mik a tapasztalatai, és mit tanult ezeknek a harcművészeteknek által.
Továbbá, ha szeretné ezeket a harcművészeteket az utazása során kipróbálni, szóljon nekünk!
