Emilia Abe

A magyar csapat senpaija

Ismerjük meg egymást!

„Minden csoda három napig tart” … vagy sokszorozzuk meg és mondjuk inkább, hogy 3 hónapig, 3 évig…

Mindig ezt mondják nekem a szkeptikusok, amikor izgatottan mesélek nekik mindarról, amit Japán varázsa jelent számomra. Akkor, amikor ott éltem, úgy éreztem magam mintha a világ végén lennék, vagy mondjam inkább, hogy a világ elején, ugye? Mégiscsak a felkelő nap országa! A japánok befogadtak és nem sajnálták a fáradságot, hogy minél többet feltárjanak előttem sajátos és csodálatos világukból. Én pedig, a szófogadó diák, nem fogtam vissza magam: minden alkalommal, amikor elhagytam a házat, kicsúszott a számon egy „Hűha!”. Ott mintha a nap is másképp sütött volna.

Hol a zen volt az, a maga végletekig lefokozott egyszerűségével, hol a shinto kapuk, mind kicsik és nagyok, amelyek minden talpalatnyi földet szent hellyé és minden fát tisztelt istenné tettek, vagy egyszerűen csak az emberek, akik az élet minden apró mozzanatára odafigyeltek, szorgalmasak és érdeklődőek, a naivitásig őszinték, és talán még a maguk módján furcsák is a szinte gyermeki őszinteségükben.

Miután tucatnyi és megannyi apró csodával töltöttem meg a lelkemet, akár csak a mindennapi életünkből is, óhatatlanul felmerült bennem a vágy, hogy megosszam őket: barátokkal, ismerősökkel, barátok ismerőseivel, majd az egész világgal. Végleg hazatérve, a “Modern és hagyományos turizmus Japánban” témakörben kutattam, majd diplomáztam és nem bírtam magammal, hiszen ezután a legapróbb részletekig kidolgoztam egy nagyon különleges túrát néhány hozzám közel álló ember számára. Valóban különleges volt! Egy hétig aludtunk egy buddhista templomban, hagyományos dobszó és tábortűz fogadott minket a cseresznyevirágok alatt; együtt táncoltunk japán tréfás táncokat, persze részt vettünk istentiszteleteken, de megtapasztaltuk a forró vizű forrásokat és minden más japán csodát, templomokat, szentélyeket, kerteket és felhőkarcolókat is. 

Így jöttem rá, hogy minden egyes új találkozás Japánnal egyben egy új esélyt is jelent számomra, hogy felelevenítsem a kezdeti rajongásomat. A 10 fős csapatunk mára 40 fősre nőtt!

Aztán úgy döntöttem, hogy tovább folytatom: Alina Deakkal együtt, aki osztozik a rajongásomban a japán kultúra finom részletei iránt. A japán puzzle minden darabját bejártuk, északról délre, a tenger mélyétől a hegyekben több méteres hóval borított magaslatokig. Minden egyes japán utazás, minden egyes megírt oldal, annak minden egyes részlete megértette velem, hogy ez a kultúra mennyire lenyűgöző és egyben egy kimeríthetetlen forrás.

Így, bár nem 3 hónap, nem 3 év, de már 20 is eltelt, a csodálatom nem halványult. A varázslat változatlanul megmaradt! És itt vagyok újra és újra, hogy újból és újból végigjárjam ugyanazt a felfedező utat, mint első alkalommal, ugyanolyan szenvedélyesen, kitartóan átélve a bűvöletet, immár nem csak az én szememmel, hanem minden új utazó szemével, és képtelen vagyok visszafogni az örömömet, amikor meghallom:

“Japán?… Ó, igen, a világ szinte minden szegletében jártam már, de Japán mintha egészen más lenne… ez egy teljesen más világ!”

 

Érdeklődése Japán iránt:
1999 óta
Japánban élt:
2 évet
Japán nyelvi szint:
N1
Kísért turisták száma:
100+